Követési távolság

Kacsik a járdaszegélyen,
azok vagyunk. Te mégy elől, pedig tudod,
a követési távolságom csapnivaló.

Könnyű virágosfelső.

Kicsit félek, hogy elfújja a szél
a tegnapot, mint az ágraakasztott,
könnyű virágosfelsőt. Utána kapnék.

Napfény, fiúk, kocsmák és a söröm.
Kicsit feminin, kicsit maszkulin,
engedd, hogy csak szép legyek és jó.

Kenyérre mézet.

Kenyérre csurgatjuk mézünket,

egyszerű akác vagyok, semmi bonyolult.

Ne kergess tovább, csak ölelj már.

Kiszolgáltatva.

Tessék, itt állok, megint.
Megint meztelenül, előtted.
És várom, hogy dönts.

Inkább megdöglök csendben.

Ha egyszer végre

vehetnék egy nagy levegőt,

valaki mással. Ó.

Repetitiív.

Önismétlésbe bocsátkoznom felesleges.
Úgy alszom el, hogy megint melléd bújok.
Képzelem, és fáj.

Idő.

Nehéz kő vagy a mellkasomon.

Várlak. Hogy feloldjuk egymást.

Hogy végre fény legyen és levegő!

Ha egyszer.

Nem szeretnék a következő
logikus lépés lenni.
A kicsimed szeretnék. Az nagyon.

Bennem vagy.

A varázsló kertjében ébredek,
csupa szikra köröttem minden:
csoda, öröm és vágyak.

Kellesz. Ajvé.

Egyre biztosabb vagyok benned

és egyre bizonytalanabb magamban.

Megint mosolyogva fekszem le.

Tényleg.

Csak nem villog a kijelző,

pedig remegve várom.

Csak nem villog a kijelző.

Utálomezt.

'Sitting, waiting, wishing'

aligha lehet jobban leírni

engem.

Így.

mellkasomra tett kezed.
szinte illetlen összetartozás érzést
adsz ezzel nekem.

Mint én.

Éhezlek téged.
Belső remegésem mutatja
a párától nehézkes lég is.

Acélrugók.

Állkapocsfeszülésből születő izomgyengeség.
Ernyednek a szívizmaim -mint tudjuk-
nem én irányítom.

Holvagymár.

Itt várom, hogy feltűnj, hogy megelenj, hogy egyszercsak elmenj mellettem a vádlijaiddal, meg az orrodal és a száddal és a pocakoddal és én egyszercsak ne kapjak levegőt, és aztán mosolyogjunk.

de hiába várok, hiába várok.

ma is egyedül ebédeltem.