Texturált leszek.

Görcsök a kézben. Van-e félelem,
ami nem hagy nyomot rajtam?
Igeidőktől gyűrött a bőröm.

Parttalanság.

Állunk, az időn túl, és innen
és azon pörögnek a kis motorok,
hogy előrébb álljunk ebben a nagy parttalanságban.

Morcosságok.

A betűk mögé látott morcosságok vezetnek minket félre.
Mikor szóval mondjuk, a szemünk érti az arcunkat:
engem láss akkor is, ha nem vagyok ott.

Hogyan.

Hogyan lehet, hogy ezután

még mindig csak a bánat az,

ami a felhőket fodrozza borúsra az égen?

Utójáték.

Mitmondhatnék? ma volt karácsony.
közelebb hozzád már nem mehetek, de meg is állok:
itt, ahol még éppen megtudok.

Hazafelé.

Belémszakadt gondolatok,
csordulnak a fehérneműm szélén,
a szélemen, végkiáltás. Utolsók. utolsó.

Admit.

A mosoly a szám/szívem csücskében,
nem elég. Ha gyűlölöm magam tőled,
akkor nem elég.

Mindig.

Kamuzok énis.
Mosolyogva alszom el.
Várom a folytatást mindig.

Levéve a lábamról.

Hogy lehet mindig?! Hogy?
Nem sok idő van már, nem adhatom fel.
Kemény fej, kemény mellkas.

Egy sebnyi idő.

Alig van mélysége, már nem tart soká:
addig és nemtovább.
Lezárlak, múlnak a fájdalmak.

.mert .ezért

Megőrülök. Rettegek. Kussolok.

A bizonytalanság sekélye jobb,
mint hogy megint hibának nevezz.

Ha nincs miről, akkor nincs miről.
Én tévedtem megint. Kezdem megszokni.
Ami a fejemben történik, az nem történik.

Félek.

Megint elázott szívvel kell

új napot kezdenem.

Ahelyett, hogy örülnénk.

Inkább megdöglök csendben.

Ha egyszer végre

vehetnék egy nagy levegőt,

valaki mással. Ó.

Nemért.

Fotódtól sírok és nevetek,
sosem tudhatom, hogy csak én gondolom
vagy mindketten?!

Over.

Kibaszott mágnesek vagyunk,
most épp két negatív.
De elég volt.

Tánc után.

Bár tudnám, hogy volt e valamink.
A legjobb dolgoknak, nem is lehet
jókor végük.

Jóság.

Azt hiszem a fontos csak az,
hogy milyen nagyon boldoggá tudsz tenni.
Akaratodon kívül.

Riadt pillangók dobozban.

Összezavarodva vergődnek vágyaim
mozdulatlan testemben.
A sóhaj kérdéseim és az észérvek között.

Édes vörösbor.

Borban az igazság: mondják,

de én kifelé részegen is hazudok.

De belül ... ?!