Aszimmetrikus

Részaránytalanságom lelki,

csigaházamból is kicsavarodom,

másik meszes vázat választok.

Válogatni

Válogatnom kellene -- mondta a Sebô,
akiben bízom rendületlenül.
Válogatni, nem félni a kiválasztatlanságtól.

Áldozom

Célok, a kezeim és a hangom..

mostanság áldozom az éjszaka oltárán,

csak tudhatnánk ilyenkor, hogy megéri!

Csak.

Hajas fejbőrön szántott seb:
nem látszol, nem fájsz.
Csak éjjel.

Átjutni

Felpuhul a bőr.
Így könnyebb lesz rajta átjutni,
neked és a dévitaminnak.

Pasztell

Màs vagyok, halkabb, pasztellesebb,
meg anyàmra hasonlítok.
Kicsit félek is így.

Fogadalom

Nem_leszek, nem_fogok.
Elsietett, be nem tartható
éjszakai fogadalmak.

Kert és gyümölcs

Lassulok, érek, míg a napmeleg héj fel nem hasad.
Lépésről lépésre gondozom körülöttem a kertet,
messze van még a kertkapu.

Láthatatlan

Mondanám, hogy kis színes erdei manóból
mostanra láthatatlanná gyötörtetek,
de én voltam.

Test.

Használhatatlant test vagyok,
heverek az éjszakában céltalanul,
minden valamire valóságot nélkülözve.

Olcsó.

Három sorba tömöríthetetlen,
hogy hová és meddig fáj minden.
Olcsónak hangzik, az is.

Hallgatni kéne

A lábamban az erek szólnak: fáradt vagyok.
Hallgatni kéne rájuk, meg a tüdőmre,
és ha már így benne vagyunk, akkor az agyamra is.

Oda várlak

Mindig oda várlak,

én már csak ilyen vagyok:

csupa seb és ellenükre naiv vágyakozás.

Less is more.

A szemhéjam belső felére kéne tetoválni,
hogy a kevesebb több, hátha akkor megjegyezném,
hátha akkor tudnám úgy.

Befogadhatatlan.

Hús mögé rejtett szerethetőségnek hittem,

mindazt, amiről észre kell vennem lassan,

hogy pusztán befogadhatatlanságig elnyűtt bóvli.

Nem mondunk semmit.

Átlagos arc: normál orr- normál szemek,
közepes száj, hétköznapi fülek.
Én és az arcom nem mondunk semmit, senkinek.

Átlátszóbb.

Kicsit átlátszóbb lettem ma is,
talán a sok köhögés,
vagy a meg nem hallottság az oka.

Szél.

Vannak hangok, olyanok, mint a szél,
de túl konstansak és ki lehet őket kapcsolni.
Hadd irányítsak én is valamit!

Könnyeden, lazán

Önazonosnak maradni úgy,
hogy a lábujjaim a földbe kapaszkodnak –
annyira feszítem a könnyedséget.

Földlabda

Földlabdás fenyő kéne,
– túl gondolom ezt is – augusztusban,
még én igényem a gyökereket.