Földlabda

Földlabdás fenyő kéne,
– túl gondolom ezt is – augusztusban,
még én igényem a gyökereket.

Utójáték.

Mitmondhatnék? ma volt karácsony.
közelebb hozzád már nem mehetek, de meg is állok:
itt, ahol még éppen megtudok.

Karácsony.

Azért akármit és hogy,
odabenn ünnep van, tetőtől talpig
meghatódás és élet-szerelem.

Hópihék.

Szeretem, mikor sűrűsödik az ünnep,
bennem, meg a doboznyi helyén.
és utána árad.

Hátha.

Ha nem is voltunk egyhelyütt,

de tán' mindkettőnk karácsonyába jutott

egy kicsi a másikból.

Hátpersze.

Milyen felnőttes érzés a saját fenyő

és mégis, látod mégis azt szeretném,

ha a te karácsonyodba csöppenhetnék.

Végre.

Akárhogyis verőfényes napsütés, de karácsony lett kicsit.
Talán pont a napsütéstől, talán attól, hogy első voltál a halasnál, hogy együtt shoppingoltunk, hogy lettszép táskám, hogy olvashatok ma még nyugodtan, talán ezektől így. És akkor mellé még Simply Red.
Hello Karácsony!

Karácsony. Itthon. Én.

Szép, szép dolog a karácsony. hogy itthon vagyok azis. szépek a díszek, a fények, a fa, még a szép csomagolópapírral csomagolt ajándékaim is. szép szép.
de akkor miértis nem mosolygok én?
ja tudom, ide most az a cimke jön, hogy töröttszív meg a fiú.

HermanVokál. Fenyőgally. Egyedül.

Nem tudom, hogy a karácsony vagy a hiánya tett e magányossá.
De hiányzol, hallod? hogy körülzsongj, hogy érezzem tőled a fenyőágak illatát, meg a mézeskalácsokat, narancsot szegfűszeggel, forraltbort, ahogy Boti fuvolázik a hóesésben, hogy az előső hópelyhek akkor hullanak le mikor kijövünk a Jezsuból, hogy a templomban állva legyen O holy night, hogy túlcsorduljon a szívem. Miért nem érzek most ilyesmit. ilyesmit akarok érezni.