Álmodlak tán? Kicsi oroszlán,
a szoknyám szélébe kap,
engem tesz valóssá.

Rút.

Rút intézmény a nosztalgia,
késsel feszíti fel a hiányérzetet,
azokra a csókokra és azokra az éjszakákra.

Ross.

Ross és Rachel.
Tudod rég fájt már ez a seb,
de most megint és igazán.

Pillanatművek!

Nem szól bazzeg, üsse kavics,
majd lesz holnap, ami ma nincs!
Van még remény és világ!

Új.

Éhezem az érzést,

hogy valaki más legyen a világom közepe.
Valaki, akit nem hozzád hasonlítok.

Hátha.

Ha nem is voltunk egyhelyütt,

de tán' mindkettőnk karácsonyába jutott

egy kicsi a másikból.

Megint Te.

Már megint a belső remegés.

Szinte félek, hogy szétzuhannak

alkotósejtjeim!

Tényleg.

Addig tudnálak szeretni téged

míg az ujjad a gyűrűdhöz kövéredik.

S azután: míg elfogy alóla.

Így.

mellkasomra tett kezed.
szinte illetlen összetartozás érzést
adsz ezzel nekem.

Szépneklátlak.

Ahogy mondani szoktam:
árad belőled a jóság meg a szeretet.
és itt leszek mikor visszajössz.

Jajnemár.

Eddig nem láttam hibát milói vénusz testeteken. és most?

hajszálrepedések gerinc tájon.

Eleven a felütés, de én gondoltam.

Még az eső is mos le némi koszt rólam. Kicsit tisztább lettem, meg üresebb. Aztán jött a város, jött az építkezések soha le nem ülepedő pora. Jött és a tejköd áramlott le a tüdőmbe. Jött, kitöltött és újra összeszennyezett bennem és rajtam mindent. Sem eső, sem por. Már csak a szél fújhatja ki belőlem azt, ami gyökeret vert.

KedvencPár.

Egyen haj, egyen ing, egyen bicikli.
Szeretetteljes látvány voltatok nekem.

Én. Élet.

Tudod, nagy a szám, hogy érezni kell meg mittudomén.
De akkor milyen alapon is fogok vissza belőlem bármitis?
Szóval elég nagy esélyt látok arra, hogy a végén úgyis baromira fájni fog, de azt hiszem azért közben úgy fogom érezni mintha élnék. És akkor már megérte.
Szóval bye-bye gátak.

Én. Te. Dübörög.

És mosolygok, zúgnak-dolgoznak bennem ilyen gépek, vagy nemtudom, lehet, hogy a szívem az. Nagyon érdekes ez, azt hittem, hogy így van bennem gát, tudod? De lehet, hogy anélkül jöttél át rajta, hogy észrevettem volna? Ésakkor mi lesz most? Áradás? Azért csak óvatosan fiú, óvatosan légyszíves. Olyan régen élveztemmár a mellkasom alatti gépek dübörgő zaját, vagy a szívemét, ugye. kitudja.

Köszi.

jóérzés tudod, hogy hajnal kettőkor itt lelkesítesz.
igazán, de igazán.

Felpörgetsz.

Olyan vagy mint egy energiaital, csak finomabb.

Éjszaka. Én. Te. Könyv. Alvás.

Az jutott eszembe tudod, hogy a hátamat a falnak vetem, a fejed az ölemben, én pedig Kunderát olvasok vagy ezer mást. Cirógatnám a hajad, vagy a mellkasodon nyugtatám a kezem, csak lapozni emelném fel néha.
Aztán az jutott az eszembe, hogy milyen képtelen ötlet, hiszen eszembe sem jutna ilyenkor olvasni, ha alhatok is veled.

Kettő. Fiú. Nem.

és a képek alapján az jutott eszembe, hogy mostmár elmegy a kurva étcsokoládé a fenébe az életemből.

Jókedv. Fiú. Okosötletez?

Jaj már megintcsak mosolygok.
mekkora problémák, mekkora problémák.