Eleven a felütés, de én gondoltam.

Még az eső is mos le némi koszt rólam. Kicsit tisztább lettem, meg üresebb. Aztán jött a város, jött az építkezések soha le nem ülepedő pora. Jött és a tejköd áramlott le a tüdőmbe. Jött, kitöltött és újra összeszennyezett bennem és rajtam mindent. Sem eső, sem por. Már csak a szél fújhatja ki belőlem azt, ami gyökeret vert.