Még indulás előtt.

Korán reggel, még a kávé előtt,
még fektemben: könnyezik a szemem.
Kigyűlik a felgyülemlett fájdalom.

Admit.

A mosoly a szám/szívem csücskében,
nem elég. Ha gyűlölöm magam tőled,
akkor nem elég.

Így szokás.

Kellőképen összezavarodtam,
mostmár jöhet az igazi csapás.
Csak remélem, hogy felkészültem.

Ha nincs miről, akkor nincs miről.
Én tévedtem megint. Kezdem megszokni.
Ami a fejemben történik, az nem történik.

Betűid.

Mond, hogy a fáradtságtól reszketek
és nem boldogtalanságtól.
Érted, nem ellened.

Nemért.

Fotódtól sírok és nevetek,
sosem tudhatom, hogy csak én gondolom
vagy mindketten?!

Change.

Nyárba jöttem, őszből megyek.
Valahogy így van belül is, csak az idő konkrét
az érzés még mindig illékony.

Szép!

Szirmok és színek,
együtt adjátok, hogy
libbenek a széllel.

Fejefáj.

Miattad rémlénynek
és széplénynek is érzem magam.
döntenem kell.

Riadt pillangók dobozban.

Összezavarodva vergődnek vágyaim
mozdulatlan testemben.
A sóhaj kérdéseim és az észérvek között.

Dayoff.

Valahogy megrekedtek bennem a dolgok.
Olyan sután fásult minden,
csak a tegnap este fényei villognak.

Notenough!

A fejemmel összeegyeztethetetlen élet:
mégsem vagyok elég. magamnak se.
miért pont másoknak?

Miattad rendet-bontok.

elengedem az agyamat. sőt! az agyam elengedi a szívem gyeplőjét. hagyom megzabolázatlanul viháncolni az érzéseimet. szaladjatok, harapjatok húsba, hempergőzzetek meg a sárban, mosson le az eső: éljetek igazán! ne hagyjátok, hogy csigavonalakban tekergőző gátakat rakjak elétek.
nem akarok többé visszafogni magamból semmit! átakarom élni a kibaszott fájdalmat. mégha fájni is fog. igazán akarok érezni.

Ezjó!

Egyre csak duruzsol bennem
a jókedv! Szinte szokatlan,
hogy nincs mit mondanom.

Körülmények

2010. május 22.

Alakváltásra képtelen
szoborszerű lény vagyok.
De a fény, máshogy csillan.

Idill.

Pipacsok és szellők után
félboldogsága után igazi,
ahogy egymás mellett fekszünk.

De miért?

Megint a kimondatlan gondolatok
és elküldetlen smsek
kibaszott világába kerültem.

Tehát nem közömbös.

Egyetlen mozdulatodba tartott
kiforgatni a világomat a sarkaiból.
Mások évek óta próbálják.

Miaf?!

Mit szeretnétek még?!
Hova fagyasszam már tovább
a rongyos kis szívemet!?

Pedig.

Nem mély?

Hát még milyen szakadék szélén

akarsz enegem táncolni látni?