Holvagymár.

Itt várom, hogy feltűnj, hogy megelenj, hogy egyszercsak elmenj mellettem a vádlijaiddal, meg az orrodal és a száddal és a pocakoddal és én egyszercsak ne kapjak levegőt, és aztán mosolyogjunk.

de hiába várok, hiába várok.

ma is egyedül ebédeltem.