2011. április 24., vasárnap

Áll.

Már állcsúcsodból látszik, hogy
milyen hangot fogsz megütni. Vigyázz,
ne becsüld alá azt se, aki engedni mer.

Aztán itt van ez a tartás dolog. lehet ez sokféle, nem csak úgy félvállról ám odavetni valakinek, hogy 'legyen tartásod'. lehet, hogy éppen van neki, csak ő nem rest kérni, vagy vállalni érzelmeket, lehet, hogy van neki tartása annak ellenére, hogy szeret lehetőséget adni, hogy szeret egy gesztussal előrébb járni. lehet, hogy van annak íve, ahogy viselkedik. lehet tartás mindez, mert a tartásban a méltóság van. az álladnak a hogyansága. hogy hogyan helyezed el a személyiségedben az állad. hogy mikor kérsz sincs túl lent és mikor adsz sincs túl fent. nem gondolom, hogy bánnom kéne egy gesztust, míg jó helyen van az állam. márpedig látványra igen. hiszen én tudom csak egyedül, hogy az én állaimat vassodronyok húzzák a helyükre, melyeket nagymamák szegecseltek a személyiségembe.