Annyi öröm és cigarettafüst
nincs a nyárban, mint amennyire
kiéheztetett az új élet.
Ez az örökös önbizonytalanság. szeretem azt gondolni, hogy ez tol előre, de nem, ez csak a fájdalmat okozza, a lelki kipihenetlenséget. nincs megnyugvás, már évek óta nincs, csak a felülbírálás, meg az elbaszottság érzése. beismerése. mintha nem lett volna idő, hogy olyan dolgokat rajzoljunk erre a nagy, életnek nevezett papírra, amikre igazán büszkén tekinthetünk. és ha még talán meg is tettük, nincs, aki értékelje.
csodás többesszámok ezek! távolabbra tolják tőlem a szavakat, mint amennyire a bőröm alá férkőztek. esznek belülről, rágják a hosszúlépés okozta csalárd örömöket.
