A kilencszázegyes a vágóhídra viszi az embereket.
meglazult kockakövek rázzák ki belőlem a lelket.
narancssárgára fest pupillányi égboltdarabot a lég.
az inverzióban sündisznóként ülnek a bokrok.
engem néznek, amiért rátaposok a fák lenyúzott bőrére.
kétkezembe fognám sebesült lelkünket, de mindhiába.
meglazult kockakövek rázzák ki belőlem a lelket.
narancssárgára fest pupillányi égboltdarabot a lég.
az inverzióban sündisznóként ülnek a bokrok.
engem néznek, amiért rátaposok a fák lenyúzott bőrére.
kétkezembe fognám sebesült lelkünket, de mindhiába.
