Mesebeszéd.

Mikor éjszaka jövök haza mindig azt képzelem, hogy ott vársz az ajtóm előtt, hogy minden gombnyomásra felkapod a fejed és mikor végre meglátod az én lábaimat felszaladni a lépcsőn akkor elmosolyodsz. hogy látod ahogy felkapcsolom a képcsőházban a villanyt. és figyeled az ablakokban, ahogy jövök fel az emeletre. És amikor belépek végre az ajtón csak örülsz te is, hogy mosolygok. Minden éjszaka az ajtómba várlak.