Látod ha tudnék festeni, akkor most olyan vad Emily Brontë-s tájba festeném bele magam, ahogy állok a szélben a szoknyámban, a pirosgombos kabátomban, a sálamat tépdesné a szél. Én meg dacos állal, amolyan mélyen_belül_elhatároztam_valamit szemekkel fürkészném a láthatárt, egy fának támasztva a kezem, alattam hófehér kövek a mezőn.