"Finom hangok fuvoláznak hanyag nyugalmat, fogyókúrába görcsölt szájak, inassá feszült, merev nyakak könnyed derűt bizonygatnak, miközben egy kiadós veszekedés, egy nyers szóváltás volna az egyetlen, ami megválthatna. Mindent visszanyelni, álvidor-álkedélyes szomszédsággal betakarni, amíg aztán valamikor[...]márkás porcelán márkátlanul csörren, ha a konyha falához vágják. Mentőautó szirénáz fel a dombra. Sáfrányvirág megtört szára, tépett moha, gyerekkéz labdát gurít a sziklakertbe, üvöltő szirénák hirdetnek meg nem üzent háborút. De bár választottunk volna fölfelé meredek kertet."
"A pillanatok megismételhetetlenek és nem közölhetők. Csak beszélni is hiba az ilyen pillanatokról, megismétlésükre törekedni öngyilkosság. Békén kell hagyni a pillanatokat, soha meg nem ismételni."
